Haza. Stop.

Készvégeennyistop. Még nem igazán fogtam fel, hogy véget ért egyik legcsodásabb 5 hónapom, és még nem motoszkál bennem a post-Erasmus depression, valószínűleg majd a következő héttől kezd majd el mindkettő tudatosulni-éledezni bennem. Azonban nem unatkoztam az utolsó hetemen sem Padovában és Olaszországban.

Miután elmentek vendégeink, Zoltán kuzinnal gondoltam egyet, és nekivágtunk a stoppolásnak, és meg sem (akartunk) állni Bolognáig. Akartunk... Táblákkal, szendvicsekkel felszereltem találtunk egy megfelelő helyet, majd nekiláttunk. 1 óra után felvett minket egy idősebb úr, aki azt mondta, hogy nem visz le minket Bolognáig, azonban kitesz minket az autópályán egy benzinkútnál, mert az sokkal jobb hely a stoppolásra. Örültünk neki és megköszöntük jó szándékát, folytattuk tovább stoppolásunkat a benzinkúton. Szemünk teli volt csillogással, reménnyel az első 3 órában, utána azonban egy csapásra meguntuk és visszafordultunk.

Ám ez sem volt annyira egyszerű. Az autópályán nem akartunk sétálni, így lefordultunk egy kis faluba, hogy azon keresztül menjünk haza. Haza is jutottunk másfél óra gyaloglás és fél óra buszozás után. Összegezve: 3 óra stoppolás alatt Padovából eljutottunk egy benzinkútig, majd onnan 2 órába telt, míg hazajutottunk. Gratulálok!

Nem hagytuk, hogy a sors diadalmaskodjon felettünk, így másnap vonattal vágtunk neki az útnak. Bologna nagyon hangulatos város, kicsivel nyugodtabb, mint Padova. A főteret azonban felújították, ezért nem tudtuk 100%-osan kiélvezni minden látványosságát a városnak. Így is kellemesnek mondhatom utolsó padovai Erasmus utazásomat.

Az utolsóelőtti napomon megejtettem egy búcsúsétát a városban, bejártam a számomra legfontosabb helyeket, megittam egy kávét és elgondolkodtam az élet nagy dolgain. Nagyon kellemes volt, hogy találkoztam azzal a két idős magyar hölggyel, akikkel az Erasmus legelején találkoztunk – ők mondták nekünk, hogy lesz magyar mise március 15.-én. Ők is emlékeztek rám, elbeszélgettünk egy 10-15 percet, majd tőlük is búcsút vettem. Estére Zoltán kuzinnal egy igazi pörköltet csináltunk, hiszen búcsúvacsorát tartottunk Gonzalóval, Eduardoval és Barna bácsival együtt. A vacsora után kimentünk a Pratto della Vallera, ahol búcsúitalozgatást tartottam további barátaimmal együtt. Nagyon jól telt az este, nagyon boldogságos volt az egész.

Az utolsó nap elintéztem a kijelentkezést, a kollégiumi szoba takarítását és kulcsok leadását. Elbúcsúztam a portugáloktól, a lengyelektől, majd nekivágtam csomagjaimmal a buszállomásra. Zoltán kuzin és Barna bácsi kikísértek, tőlük is búcsút vettem, és nekiindultam a 10 órás buszútnak is. 

Jövőhéten még írok egy utolsó blogot, amiben összeszedem legszebb pillanataimat, valamint a pro és kontrákat.

Vendéglátomás

A 12-13 napos utazásomból megérkezvén azt tapasztaltam, hogy kétféle Erasmus diák van Padovában:
                1. Akik még mindig tanulnak valamilyen vizsgájukra – szerencsétlen portugál barátaink is ebbe a csoportba tartoznak, hiszen nekik július 23.-án lesz az utolsó vizsgájuk. Nagyon sajnálom őket, hogy ebben az irtózatos melegben kell tanulniuk naphosszakat.

                2. Akik már végeztek mindennel, és éppen nyaraláson vannak.

Talán Zoli kuzinnal mi vagyunk a kivételek, hiszen mi éppen a nyaralásból érkeztünk vissza, és már szinte semmilyen kötelességünk nem volt az egyetemmel kapcsolatban, így szinte egyedül maradtunk a 35-36 fokos melegben. Természetesen ilyen körülmények között szinte semmi értelmeset nem lehetett csinálni, így nagyon, de nagyon unatkoztunk – persze nem kell annyira sajnálni minket, olykor találtam elfoglaltságot, például olasz barátommal, Riccardoval – aki jön meglátogatni engem Budapesten július végén – elfrizbiztünk egy délutánt.

Azonban ezen a héten már volt programunk, hiszen jöttek hozzánk vendégek: először Roli barátunk látogatott meg, akivel először lementünk a közelünkben lévő Garda-tóhoz. Fő úti célunk Sirmione volt, arrafelé vettük is az irányt, amint megérkeztünk a vonatállomásra. Azonban Sirmione az állomástól 2 órányi sétára volt, ami a nyári kánikulásban nem igazán kellemes – sajnos bennünk ez a felismerés másfél óra után realizálódott. Kimerülten érkeztünk meg a szépséges kisvárosba, ahol fagyival próbáltuk lehűteni felforrt agyvizünket. Természetes úsztunk egyet a tóban is, ami ugyancsak kellemes volt, de legközelebb nem akarom megtenni ezt a távot gyalog. Egyébként ha valaki neki szeretne vágni a Garda-tónak, szerintem 7-8 napot szánjon rá, hatalmas, nagyon sok mindent meg lehet és kell is nézni, ha már ott van az ember.

Rolival persze bejártuk Padovát is, megmutattuk neki a helyi látnivalókat, Spritzet ittunk és pizzát ettünk. Az ő távozása után azonban nem sokkal később újabb ismerősök érkeztek hozzánk, mégpedig Viki és barátnője, Teó.

Velük az első nap Trevisoba mentünk, ahol meglátogattuk azt az éttermet - Le Beccherie - , ahonnan származik a tiramisu. A város maga nagyon szép, azonban elég egy fél napot rászánni, ennyi idő alatt bőven meg lehet mindent nézni és kóstolni.

A következő napon, a nagy meleg miatt is, strandolásra adtuk a fejünket, és elmentünk a közeli Chioggiara. Nagyon élveztünk mindannyian a semmittevést, a fürdőzést a tengerben. Azonban mindannyian homárra égtünk le, a mozgás így kissé fájdalmassá vált.

A hét második fele a vendégek miatt nagyon jól telt, azonban már érzem az Erasmus végét, hiszen kötelességek és emberek hiányában csak tengődök, valamint csütörtökön búcsút veszek a várostól és a barátoktól. Jövő hétre még egy kisebb utazást tervezek Bolognába, Ferrarába, Ravennába és San Marinoba, amit stoppal és couchsurfinggel szeretnék megtenni.