Haza. Stop.

Készvégeennyistop. Még nem igazán fogtam fel, hogy véget ért egyik legcsodásabb 5 hónapom, és még nem motoszkál bennem a post-Erasmus depression, valószínűleg majd a következő héttől kezd majd el mindkettő tudatosulni-éledezni bennem. Azonban nem unatkoztam az utolsó hetemen sem Padovában és Olaszországban.

Miután elmentek vendégeink, Zoltán kuzinnal gondoltam egyet, és nekivágtunk a stoppolásnak, és meg sem (akartunk) állni Bolognáig. Akartunk... Táblákkal, szendvicsekkel felszereltem találtunk egy megfelelő helyet, majd nekiláttunk. 1 óra után felvett minket egy idősebb úr, aki azt mondta, hogy nem visz le minket Bolognáig, azonban kitesz minket az autópályán egy benzinkútnál, mert az sokkal jobb hely a stoppolásra. Örültünk neki és megköszöntük jó szándékát, folytattuk tovább stoppolásunkat a benzinkúton. Szemünk teli volt csillogással, reménnyel az első 3 órában, utána azonban egy csapásra meguntuk és visszafordultunk.

Ám ez sem volt annyira egyszerű. Az autópályán nem akartunk sétálni, így lefordultunk egy kis faluba, hogy azon keresztül menjünk haza. Haza is jutottunk másfél óra gyaloglás és fél óra buszozás után. Összegezve: 3 óra stoppolás alatt Padovából eljutottunk egy benzinkútig, majd onnan 2 órába telt, míg hazajutottunk. Gratulálok!

Nem hagytuk, hogy a sors diadalmaskodjon felettünk, így másnap vonattal vágtunk neki az útnak. Bologna nagyon hangulatos város, kicsivel nyugodtabb, mint Padova. A főteret azonban felújították, ezért nem tudtuk 100%-osan kiélvezni minden látványosságát a városnak. Így is kellemesnek mondhatom utolsó padovai Erasmus utazásomat.

Az utolsóelőtti napomon megejtettem egy búcsúsétát a városban, bejártam a számomra legfontosabb helyeket, megittam egy kávét és elgondolkodtam az élet nagy dolgain. Nagyon kellemes volt, hogy találkoztam azzal a két idős magyar hölggyel, akikkel az Erasmus legelején találkoztunk – ők mondták nekünk, hogy lesz magyar mise március 15.-én. Ők is emlékeztek rám, elbeszélgettünk egy 10-15 percet, majd tőlük is búcsút vettem. Estére Zoltán kuzinnal egy igazi pörköltet csináltunk, hiszen búcsúvacsorát tartottunk Gonzalóval, Eduardoval és Barna bácsival együtt. A vacsora után kimentünk a Pratto della Vallera, ahol búcsúitalozgatást tartottam további barátaimmal együtt. Nagyon jól telt az este, nagyon boldogságos volt az egész.

Az utolsó nap elintéztem a kijelentkezést, a kollégiumi szoba takarítását és kulcsok leadását. Elbúcsúztam a portugáloktól, a lengyelektől, majd nekivágtam csomagjaimmal a buszállomásra. Zoltán kuzin és Barna bácsi kikísértek, tőlük is búcsút vettem, és nekiindultam a 10 órás buszútnak is. 

Jövőhéten még írok egy utolsó blogot, amiben összeszedem legszebb pillanataimat, valamint a pro és kontrákat.