A blogom elmaradásának az oka az volt, hogy egy 9 napos
kiruccanást tettem Zoltán kuzinnal és Barna bátyámmal a szépséges Toscanába,
pontosabban Cinque Terren, Firenzében, Pisában és Sienában. A tervezést kicsit
későre hagytuk, pontosabban előtte egy nappal pontosítottuk az útitervet, a
szállásokat és a többit – természetesen ez nem volt a legkifizetődőbb, ezért
jár a fekete pont nekünk. Először Cinque Terrehez közeli kisvárosba, Lericibe
mentünk, mivel az első két éjszakát couchsurfinggel vészeltük át, amitől
eleinte aggódtunk, azonban Sarah, aki a szállást biztosította nekünk, gyorsan
eloszlatta a kételyeket: tudott angolul – ami egy olasztól nagy szó -, vacsorát
főzött és nagyon kedves volt. A háromgyermekes anyukának is ez volt az első
couchsurfinges tapasztalata, velünk sem volt semmi probléma, hiszen
hihetetlenül kedves, rendes, ennivaló emberifókák vagyunk, így ő is és mi is
kellemes emlékekkel búcsúztunk el egymástól.
(A kisvároska, Lerici is gyönyörű volt.)
Cinque Terrenek német csoporttársainkkal vágtunk neki. A
hely egyszerűen fantasztikus, a kis falucskák az emberi mérnöki munka és a
csodálatos környezet fantasztikus együttműködésével született meg. Annyira
tökéletesen természetesek, mintha a földből nőt volna ki. A kedvencem Vernazza
volt, azonban a többi falucska is gyönyörű, ahogy az odavezető útszakaszok is
rengeteg látnivalókkal szolgáltak. Szerencsére fantasztikus idő adatott meg
nekünk – ez igaz mind a 9 napra is -, tökéletes a túrázásra, hiszen olykor még
a pulóvert is levehettük magunkról, és élvezhettük a napsugarak puha
simogatását hófehér bőrünkön. Az Blue Line tengerparti szakaszon, ahogy elénk
tárult az a hihetetlenül tiszta, mindenfelé elterülő kéklő végtelenség,
megálltam, és gyönyörködtem abban a hatalmas nyugalomban, amit a látvány
nyújtott. A túrát egy szülinapozással zártuk, mivel német barátunk, Thimo éppen
betöltötte 25. életévét.
Cinque Terre után elindultunk következő állomáshelyünkre,
álmaim városba, Firenzébe. Szállásunk elfoglalása után egyből nekivágtunk a
városnak, megnéztük a csodás Ponte Vecchiot, a Piazza di San Giovannit és a
Piazza della Signoriat. A második nap elutaztunk a „tornyok városába”, San
Gimignaoba. Itt természetesen vettünk pár palackkal a híres Chianti borból,
megkóstoltuk a világbajnokságot nyerő Gelateria del Dondoli fagylaltját, és bementünk
a Duomoba, amelynek freskói elkápráztattak. A kis városka lenyűgöző, ajánlom
mindenkinek a figyelmébe. Harmadik napon korán, nyitás előtt már az Uffizi
előtt ácsorogtunk, hogy ne kelljen órákat várnunk a délutáni turistasorban. Ez
egy jó döntés volt – piros pont -, hiszen azonnal be is mehettünk, a jegyár
pedig csupán 6,25 euró volt, amiért viszont egy felejthetetlen élményt és
kultúrsokkot kaptunk. A galéria többek között a Vénusz születését, a Tavaszt, a
Szent családot tudhatja a sorai között, de órákig lehetne sorolni a szebbnél
szebb műalkotások – nekünk 4 és fél órába telt, amíg végigjártuk az egészet.
Azonban szomorúan tapasztaltam, hogy voltak turisták – sokan -, akik csupán egy
képet, selfiet készítettek a festményekkel és szobrokkal, és nyomban tovább is
álltak – fekete pont. Meglátogattuk Dante házát, valamint azt a plébániatemplomot
is, a Santa Margherita de’ Cerchit, ahol a hagyomány szerint Dante először
pillantotta meg a szerelmes verseinek ihletőjét, az imádott Beatrice
Portinarit. Ezután a Piazza di San Giovannin lévő épületekbe mentünk: a
Duomoba, a Campanilebe és a Battisteroba. Azóta akartam megnézni a dóm freskóját
és magát az egész várost, amióta elolvastam Dan Browntól az Infernot, mert,
ahogy ott lerajzolta a várost, az... egyszerűen csodás. És ahogy ott álltam, én
néztem a dóm freskóját... te jó ég. Ennyi, kész, vége, nem lehet leírni azt a
látványt.
A Duomo homlokzata
A Battisteri mennyezete
Vénusz születése
Campanile Ponte Vecchio
San Gimignao
Azonban rádöbbentünk, hogy ennyi idő egyáltalán nem elég
Firenzére, legalább 4-5 napot kell rászánni, hogy mindenhová el tudjon menni az
ember. Ezért jár nekünk a fekete pont.
Következő állomásunk Pisa volt, ahova BlaBlaCarral mentünk
volna, azonban a sofőr nem jelent meg a találkozóhelyen – ami 1 órára volt
mindentől -, így csupán csak este fél 11-re értünk a ferdetorony városába.
Azonban a szállás... ne menjetek a pisai BagPackers Hostelbe. Ahogy a sötétben
gyanútlanul haladtunk a földi pokol felé, egy fiatalembert pillantottunk meg az
autók között a járdán, ahogy... inzulint adott a vádlijába. Lári-fári. Ahogy
megérkeztünk a szállásunkra, a tulajdonos kissé ittasan várt minket. Egye-fene.
Még mielőtt elfoglalhattuk volna az ágyainkat, készpénzben kellett fizetnünk,
amit meg is tettünk, Marco, a tulajdonos pedig elvonult valahova, és a
következő 2 nap nem is láttuk. A szoba piszkos, mocskos, büdös, förtelmes,
koszos volt, az ágyak töröttek voltak, a fürdőszoba pedig hasonló a szobához.
Nem volt tároló helység, a szállás bejárati ajtaja folyton nyitva volt, bárki bejöhetett.
Egyszóval: förtelmes. A város azonban nagyon szép, 1 nap bőven elég volt rá,
mindent meg tudtunk nézni, és ahogy a bemutatkozó szövegemben ígértem,
megpróbáltam helyretolni a ferdetornyot is. Az este, mivel minél kevesebb időt
akartunk a szállásunkon tölteni, kerestünk magunknak egy ingyenes szórakozóhelyet,
ahol egy olasz rock banda adott koncertet.
Az utolsó megállóhelyünk Siena volt, ahol csupán 1 napot
töltöttünk el – természetesen ez sem volt elég, így újabb feketepontot kapunk
emiatt. Ez a város sem okozott csalódást, a Piazza del Campo, a Duomo csodálatosak
voltak. Számomra Firenze volt az etalon, de Zoltán kuzinomnak Siena.
Duomo
Piazza del Campo
Összességében a kirándulás fantasztikus volt, nagyon boldog
vagyok, hogy eljuthattam erre a csodás tájra, és 9 nap alatt bejárhattam ezeket
a fantasztikus városokat. A következő blogbejegyzésemben írni fogok a magyar
buliról, valamint az első itteni vizsgámról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése