Fantasztikusan
alliteráló blogcímem miatt gondolom Babits forog a sírjában, azonban azért
választottam ezt a címet, mert magába foglalja az eheti eseményeket.
Drága
csoporttársaim meglátogattak engem a napsütötte Padovában, ami két dolgot is
eredményezett: nagyon boldog voltam és nagyon idegenvezető. Utóbbi annyira nem
sikerült jól, előbbi viszont annál inkább. Új szerepemmel természetesen
igyekeztem azonosulni, megmutattam nekik a lehető legtöbb helyet a városban,
ami belefért az időnkbe és energiánkba. Mindannyian élveztük az együttlétet,
nekik is jól esett egy kis kikapcsolódás a tavaszi szünetben, valamint az én
pici szívemnek is jól esett szeretetük. A búcsúzáskor, ahogy a könyvekben meg
van írva, könnyes búcsút vettünk, és az elhaladó busz felé zsebkendőt
lobogtattam.
Ezen
a héten az egyik Anthropology applied to Psychology órám a város botanikus
kertjének egyik kiállítótermében volt, pontosabban a Facce, azaz az Arcok című
kiállításon. A Botanikus
kert (Orto Botanico) 1514-ben alapították, és Európa legrégibb
botanikus kertje (http://www.olaszorszagiutak.com/padova/botanikuskert.php). A tanóra fantasztikus volt – az emberi faj
kialakulásáról tanultunk -, és egyebek mellett feláldoztam magamat a tudomány
oltárán is. A Botanikus Kert lenyűgöző, nagyon élveztem a sétákat, ráadásul
fantasztikus időnk is volt, a hasunkat is tudtuk süttetni.
A kedd estémbe pedig éppenhogy belefért egy ingyenes Beethoven
és Bach klasszikus koncert a városházán, és végre fel tudtuk venni a hozott
fehér inget és a nyakkendőt is.
Ahhoz képes, hogy semmit sem terveztem erre a hétre, nagyon
élveztem minden egyes napját. Jövő héten azonban nem biztos, hogy tudok jelentkezni,
mert – sajnos – húsvéti kiruccanásomat fogom élvezni Cinque Terre-n,
Firenzében, Sienaban és Pisában. Természetesen a következő blogomban ezekről az
utazásokról fogok írni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése