Vizsgadalom

Magyar est, végtelen mennyiségű paprikás krumpli, első vizsga, öröm és boldogság – ezekről lesz szó ma!

Múlthét szerdán szerveztük meg az ESN-nel együttműködve a Festa Ungherese-t, azaz a Magyar Estet. Csupán 3 napunk volt megtervezni az ételeket, a dekorációt és a többit, így a lehető legegyszerűbb menüt választottuk: paprikás krumpli, lekváros palacsinta, valamint magyar italok, mint például Unicum – amit lehet az itteni áruházakban kapni -, pálinka és fröccs. Erre a rendezvényre az ESN biztosította az anyagiakat, nem is keveset, így bőven tudtunk venni elegendőt mindenből. Zoltán kuzin és Barnabás valószínűleg megdöntötte a 3 óra alatt megfőzött paprikás krumplik, valamint az elkészített lekváros palacsinták számát. Az ételek elkészítésében aki magyar volt és volt rá ideje, segített is, valamint az ESN-es srácok is közreműködtek ebben. A buli nagyon jól sikerült, az egyik ESN szervező azt mondta, hogy mindenhonnan csak pozitív visszajelzést kapott, aminek mi természetesen nagyon örültünk.

(Tanács: ha mentek Erasmusszal valahova a következő években, vigyetek magatokkal tipikus magyar finomságokat, rágcsálnivalót, valamint megfelelő alapanyagokat, amiket az adott országban nem lehet kapni, mert az ehhez hasonló eseményeket nagyon fel lehet dobni velük.)

 A szórakozás után azonban a laptop és a papírhalmazok közé vetettem magamat, mivel készültem az első itteni vizsgámra. Szerencsére az órát – Anthropology Applied to Psychology – nagyon élvezem, így a tanulás sem okozott nehézséget, bár azért kellett éjszakáznom, hogy nyugodtan induljak megírni a vizsgát. A tanár azt mondta korábban, hogy a 30 pontból 23-at érjünk el ahhoz, hogyha kényelmesen akarjuk várjuk a következő vizsgát, és ne kelljen izgulnunk amiatt, hogy megbukunk esetleg. Nekem éppen 23 pontom lett – szóval kényelmesen fogom várni a következőt megmérettetést. A vizsga egyébként 4 kifejtős és több ikszelős kérdésből állt, és a témák között szerepelt az Importance of Language, Human Evolution vagy például a Jumping Genes and Evolution.

Azonban már érzem a többi vizsgának is az előszelét, elkezdtem készülni az Environmental Psychology vizsgára – amire egyébként egy kiscsoportos projektet is kell csinálni -, valamint az Evolutionary Psychology prezentációra.

A mai napom pedig egyszerűen csodás volt: az első órán a tanár elvitt minket egy konferenciára, ahol vendégelőadók mutatták be saját kutatásaikat: érkeztek Torontóból, San Diegoból és Bernből is. Mi „csak” az egyik előadást tudtuk meghallgatni, viszont az egyszerűen fenomenális volt, és volt egy pillanat, amikor az előadás alatt nagyon boldog voltam, hogy itt lehetek. A következő órám elmaradt, így a csoporttársaimmal kifeküdtünk a folyópartra és kávéztunk, beszélgettünk, pihentünk – nem is kell mondanom, hogy az idő tökéletes volt. Amikor végignéztem az embereken, akikkel együtt voltam, ismételten nagyon jó érzés ragadott magával, mert mindenki hihetetlenül kiegyensúlyozottnak és boldognak tűnt. Egyébként is nagyon jó emberekkel vagyok körbevéve, ma este például velük fogok kimenni a helyi egyetemi zenei fesztiválra, a hétvégén pedig valószínűleg együtt fogunk elutazni Vicenzába.