Egy zsák mandarin kávét szürcsöl a volán mögött

Egyetem, kávé, bicikli, mandarin, közlekedés, tanórák: ezekről lesz szó a következőkben.

Maga a Pszichológiai Tanszék épülete fantasztikus, minden terme remekül fel van szerelve, a könyvtár is nagyszerű, főleg azért, mert a legfelső emeleten van, ahonnan ki lehet menni a teraszra sütkérezni. Nem mellesleg az egyetemnek van saját cicája is! Az épületegyüttes nagyon jó helyen fekszik, a közelben természetesen több kávézó, valamint egy menza is található, ahol hatalmas sorok szoktak állni, ám ez nem is csoda: amellett, hogy az itteni viszonyokhoz képes baráti árak várnak – kétfogásos menü desszerttel (utóbbi vagy egy sütemény vagy egy kávé) - 5-6 euró, remek ételeket is kaphatunk ezért a pénzért: az elmaradhatatlan tészták mellett, egész pizzákat, tengeri herkentyűket és a többit.

Ezen a héten már elkezdődött minden kurzusom. Eddig találkoztam jó és rossz órával is – például belefutottam egy statisztikás órába -, de összességében nagyon élvezem a tanulást. Az egyik kurzuson – Environmental Psychology-n – például kis csoportban kell együtt dolgoznunk, és egy saját projektet kell készítenünk az adott témában. Ezen a héten egyszer átéltem egy holtpontot, amikor is annyira tele volt a fejem angol szavakkal, hogy azon a napon inkább kerültem a társalgást és este megnéztem egy magyar filmet. Egyébként érzek egy kis lemaradást a többiekhez képest, így az órák után a kollégiumi tanulószobákban szoktam angolozni, valamint az Erasmus+ Online Linguistic Support oldalán gyakorolni.

Sokszor hallottam, hogy Olaszországban vigyázni kell az autósokkal. Ezt most már én is meg tudom erősíteni. Egy olyan helyen, ahol a jelzőlámpákat csupán dísznek rakták ki az utak mellé, ahol a buszt le kell inteni – és a sofőr mérges lesz emiatt -, ahol a KRESZ-t semmibe veszik, és – szerintem – egy zsák mandarin is kaphat jogosítványt, ahol bárhol lehet parkolni, ott valóban vigyázni kell. Mégis életben tudok maradni egyszerű biciklimmel ebben a tökéletes anarchiában. Ebben a káoszban természetesen az olaszok egyik szeretetnyelve a dudálás. Számomra az jellemzi a legjobban az olasz közlekedési viszonyokat, hogy még a gyalogosok számára is van narancssárga színű lámpa.

(Itt egy videó többek között az olasz közlekedésről)

És mindezek ellenére én miért vagyok mégis olyan őrült, hogy biciklivel járok? Ennek több oka is van. Egyrészt azért, mert a tömegközlekedés – több volt Erasmusos diák és helyi fiatal elmondása alapján – pocsék, amellett hogy drága, még drága és drága is. Másrészt biciklivel bárhova el lehet jutni, nagyon hangulatos a kis utcácskákban suhanni, valamint sokkal olcsóbb. Azonban azt is meg kell említenem, hogy vigyázni is kell a biciklikre legalább 2-3 méretes lakattal, mert előszeretettel veszik kölcsön, hogy aztán eladják újabb Erasmusos diákoknak.

A címben a mandarin azért szürcsöl kávét, mert itt minden és mindenki mindenhol ezt teszi. Legyen szó a legolcsóbb vagy a legdrágább helyekről, mindenhol teli vannak a kávézók. Apropó: szinte mindenhol ugyanannyiba kerül a kávé (Eszpresszó 1 euró, Cappuccino 1,2 euró Latte Machiato 1,3 euró és a többi). Padovában egyébként a kávén kívül még a tészta, a tonhal, és a paradicsomszósz azok, amik olcsóak, a többi terméknek viszont elkérik rendesen az árát – ezért is rendelkezünk jelen pillanatban 10 kilogramm tésztával, 6 üveg paradicsomszósszal, 1 kilogramm tonhalkonzervvel.

A következő blogbejegyzésemben a város további látnivalói mellett a csodálatos Velencéről is szót fogok ejteni.