Végre itt vagyok, jól vagyok, boldog vagyok, elégedett
vagyok, Nikon vagyok. Ám mindezeket a „vagyok”-okat megelőzte sok-sok keserves
fáradtság. De kezdjük is az elején.
Múlthét pénteken indultam utamnak a népligeti autóbuszmegállóból
20:30 perckor kedves csoporttársammal, Zoltánnal, és pár megálló múlva meg is
érkeztünk szombat reggel 7 órakor a padovai autóbuszmegállóba. A röpke 10 és
fél órás utazáson szerencsére 3 órával többet aludtam, mint amennyit terveztem
– 3 órát aludtam -, majd a megérkezés után egyből indultunk a hotelünkbe. (Mert
sajnos nem tudtunk egyből beköltözni a kollégiumba, mert hétvégén nincsenek
nyitva az ehhez szükséges irodák, ahol el tudtuk volna végezni az
adminisztrációs munkálatokat, így az első két éjszakát a gyönyörűséges Calsa
Valentini Terrani szállón kellett eltöltenünk.)
(Ez a látvány tárult elénk, ha kinéztünk a hotelünkből.)
Ám, nem tudtuk egyből
elfoglalni szerény szobánkat, mivel csak 11 óra utánra takarították ki. Mit
volt mit tenni, a csomagjainkat hátrahagyva elindultunk Padova központja felé.
Természetesen ezt a sétát nem tudtuk teljességgel élvezni, mivel nagyon
fáradtak voltunk - azonban a városra nézve egyáltalán nem lehet panaszunk.
Este találkoztunk két spanyol lánnyal, akikkel a Facebook-on
keresztül ismerkedtem meg – még korábban kértem tőlük segítsége. Nagyon
kedvesek voltak, a későbbiekben is rengeteget segítettek nekünk, értük és a
később megismert lengyel lányokért is lobbizni fogok az Úr előtt.
A második napon körülbelül 20 kilométert sétálhattunk, mivel
a csomagjainkat két fordulóból vittük át a kollégiumba a már említett lengyel
lányokhoz. Nagyon nagy szívességet tettek nekünk ezzel, mivel így nem hétfő
délelőtt – 10-ig kellett elhagyni a hotelt – kellett elcipelni a csomagjainkat a
kollégiumba. Ezen a napon azért volt időnk alaposabban körbenézni a városban,
és megállapíthatom, hogy eddigi tapasztalataim alapján Padovában a legmagasabb
az egy főre jutó élő szobrok, a biciklizés közben telefonáló és a bicikli
tolvajok száma. Az első napok egyébként éppen úgy teltek, ahogy gondoltam:
kétszersültet ettünk az otthonról hozott májkrémmel, valamint olasz pizzát egy
kínai étteremben.
A hétfő már biztatóbb volt, mivel első dolgunk a SASSA
Service-be vezetett, ahol megköthettük a kollégiumi szerződésünket, és utána
egyből elfoglalhattuk a szobánkat. Viszont a takarítás és a kipakolás után itt
sem maradtunk sokáig, mivel mentünk az Erasmus Welcome eseményre. Ez a hét
egyébként az Erasmus Welcome Week, szóval minden napra jut valamilyen esemény:
rapid randi szerű ismerkedős est, különböző bulik, városnézés és a többi. Nagy
meglepetésemre ezeken a tivornyákon magyarokkal is találkoztam, természetesen
örömujjongásokban törtünk ki.
Összességében eddig fantasztikus az ittlét. Valójában
szerintem még nem fogtam fel, hogy majdnem 5 hónapot fogok eltölteni ezen a
csodálatos helyen, inkább olyan, mintha csak nyaraláson lennék. Az emberek
hihetetlenül kedvesek, a város fantasztikus, a programokat is nagyon élvezem.
A következő blogbejegyzésemben az itteni óráimról, az
egyetemről, a biciklikről és a további tapasztalataimról fogok írni.
Első!!
VálaszTörlés