Szerencsére a nagy tanulás mellett, alatt, fölött, között
találtam némi szabadidőt, amit az elmúlt egy hétben leginkább evéssel
töltöttem.
Péntek délután részt vettünk egy másik kollégiumnak a
barbecue buliján. Ahogy elindultunk biciklinkkel, rá 10 percre el is kezdett
esni az eső, majd miután megérkeztünk – körülbelül 40 perc múlva -, alig voltak
már steaket és hamburgert falatozó emberek. Természetesen ez érthető volt,
hiszen esőben nem a legjobb barbecuezni. Mi azért elkészítettünk a saját kis
hússzeleteinket, nyugodtan meg is ettük őket, és egy jót beszélgettünk az
ottani ismerőseinkkel.
Szombat este egy mini-búcsú vacsorát tartottunk, hiszen
egyik portugál lakótársunk 1 hétre hazautazott – ők főztek mindannyiunknak
bacalhau-t, ami az egyik legelterjedtebb nemzeti ételük - http://www.mindmegette.hu/portugal-tokehalas-kulonlegesseg-bacalhau-com-natas.recept
. Ennek alkalmából mi Zoltán kuzinnal egy Nutellás finomsággal leptük meg,
valamint egy kupica Zoli papa-féle pálinkával koccintottunk. Ezután egy közeli
SWING buliba látogattunk el, ahol eszméletlen hangulat volt, mindenki táncolt
mindenkivel, természetesen a zene is fantasztikus volt. Jó páran fel is
öntöttek rendesen a garatra, például az egyik meg nem nevezett portugál
lakótársunk valamilyen oknál fogva a konyhában helyezte el a biciklijét, az
úton szerzett figyelmeztető táblákat, egy palántát és egy jókora Jaigermeistert
– a másodikon lakunk.
Vasárnaptól keddig egymás mellett sorakoztak a finomabbnál
finomabb ételes-italos standok a Prato della Valle-n, a L’Europa alkalmából.
Lehetett (volna) venni argentin, brazil, spanyol, osztrák, cseh, brit, svájci
és természetesen olasz finomságokat, ha bírtuk volna pénztárcával. Azonban jó
egyetemistaként mindenhol megfordultunk, ahol csak ingyen kóstolókat
osztogattak.
Kedd este pedig lengyel barátnőink hívtak meg vacsorára,
ahol pierogit - http://en.wikipedia.org/wiki/Pierogi
- főztek nekünk. A társaság tovább bővült az idő előrehaladtával franciákkal,
olaszokkal, még több lengyellel, és ahogy egyre jobban megtömtük a kis konyhát,
úgy nyíltak sorban a jobbnál jobb olasz borok. Végül annyi pierogi megmaradt,
hogy mindenki kapott a hazaútra is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése