Lekváros vizsga

Az elmúlt egy hét ismételten sűrűre sikeredett, hiszen volt német buli, palacsintázás, vizsga és konferencia nap is.

A hétvége nagyon sűrű volt szórakozás szempontjából, hiszen pénteken a közeli bárban volt élőzene, ám előtte egy random házibulit tartottunk - az aprócska konyhába 10-15 ember préselődött be -, ami nagyon jóra sikeredett, utána együtt mentünk a koncertre, ahol tovább folytattuk a mulatozást. A következő napon az ESN és a német erasmusos hallgatók által szervezett német buli következett, ahol ugyancsak jól éreztem magamat – nem csoda, az isteni német krumpli saláta és almás pite társaságában -, ám az előző napi hepaj jócskán felemésztette az energiámat, így korán hazakullogtam és az ágyba vetettem magamat. Azonban vasárnap sem volt megállás, hiszen Zoltán kuzinnal, Barna bátyámmal és a többi magyar erasmusossal palacsinta napot tartottunk. A Pratto della Valle-ra hívtuk meg külföldi barátainkat, akiknek 40-50 lekváros palacsintát készítettünk. Az idő tökéletes volt, mindenkinek nagyon ízlett az igazi magyar palacsinta, és jól esett a pihenés a szabadban.

Hétfőn is meg volt az okunk az örömre, hiszen Gonzalo megérkezett Lisszabonból, míg Eduardo firenzei utazásából, tehát újra egyesült a Family. Hétfőn nekem külön öröm volt az is, hogy újra focizhattam, Filip barátom beszervezett egy kispályás focimeccsre, ami nagyon jól esett piciny lelkemnek – az már nem, hogy egy 100 kilós muksó szinte eltörte az egyik lábujjamat, a másik lábamon egy méretes vízhólyag lett, így egy ideig szüneteltetem a maratonra való felkészülésemet. A Family egyesülését egyébként kedden ünnepeltük meg egy közös vacsorával.

Azonban hétfőn már folytattam a szerdai vizsgára való tanulást. Szerettem tanulni erre az órára, hiszen magát a kurzust is szerettem – Environmental Psychology -, valamint a tanár személye, Anne Maass is rendkívül jó hatással volt rám, egy nagyon kedves és intelligens oktatót ismerhettem meg a személyében. A vizsga – érzésem szerinte – jól ment, ám ezzel nem fejeztem be a kurzust, hiszen hátra volt még a pénteki konferencia nap, ahol a kiscsoportos projektmunkánkat kellett előadnunk a többi hallgatónak. Az esemény egy egész délutánt felemésztett, ahol mind a 8-9 csoport bemutatta saját munkáját.

Összességében ez a hét is jól telt el, örülök, hogy sikeresen befejeztem az egyik kurzusomat, sikerült az olasz nyelvtanfolyamom is. A következő héten hétfőtől szerdáig terepgyakorlatra fogok menni a velencei lagúnába. Szóval valószínűleg jövő héten sem fogok unatkozni.