A csömör természetesen kissé túlzó, ez inkább csak arra
vonatkozik, hogy indulásom napján, délután 3 órakor írtam még egy fantasztikus
vizsgát és onnan utaztam a reptérre, ahol Zoli kuzinnal ismételten nekivágtunk
Olaszországnak. Már hónapokkal ezelőtt lefoglaltuk a jegyet, ami mindössze 4490
forint volt, így nem volt okunk semmiféle félelemre. A gépünk este 8-kor
indult, a repülőút alatt semmi probléma nem volt, épségben megérkeztünk. Az
olaszok azért cselesek, csak a repülőtérről eljutni a városba busszal 10 euró –
összevetve, 2 hónappal ezelőtt 9 euróért foglaltunk le Rómából Padovába tartó
vonatjáratot. Éjfélre meg is érkeztünk a szállásunkra.
Másnap találkoztunk német barátunkkal, Thimoval, akivel
bejártuk az egész várost – a német lányokkal csak este találkoztunk a
folyóparton. Egyetlen nap természetesen nem elég egész Milánóra, azonban
megnéztük a Duomot, Galleria Vittorio Emanuele II, Teatro alla Scala, Castello
Sforzesco és a többit. Természetesen meg akartuk nézni Az utolsó vacsorát is a
Santa Maria delle Grazie templomban, azonban nem jártunk sikerrel, mert a
belépők már hetekkel ezelőtt elkeltek. Emiatt – és a többi kimaradt
látványosság miatt is – a jövőben majd vissza kell jönnöm Milánóba. Lári-fári.
Galleria Vittorio Emanuele II
Duomo
A város rendjét egy kicsit megkavarta, hogy az amerikai First Lady, Michelle Obama is tiszteletét vette az EXPO kiállításán, és az ő látogatása miatt egy-két utat le is kellett zárni. Mondanom sem kell, hogy a hosszabb várakozások mit okoztak az utakon:
A második napon az EXPO kiállítást látogattuk meg, ahol
többet baktattunk mint Zsákos Frodó és csapata. Ezt a rendezvényt se lehet 1
nap alatt bejárni alaposan, így számunkra a legizgalmasabbnak tűnő színhelyeket
néztük meg – nekem a német, illetve a lengyel pavilon tetszett a legjobban.
The Tree of Life
A magyar pavilon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése