Levizsgáztam mindenből, pénteken az evolúciós tanárnál
mulattam a csoporttársaimmal együtt, szombaton tanultam, majd eljött a
vasárnap, amikor is egész nap kedvetlenül, sok kérdőjellel, fáradtan és álmosan
készültem fel a 10-11 órás hazaútra:
A hazaút förtelmes volt, körülbelül másfél órát tudtam
aludni, a maradék időben leginkább csak próbáltam aludni, próbáltam tanulni,
vagy hallgattam a busz hátuljában lévő duhajkodást, ahol egy megnyerő társaság
alkoholtól mámorosan légfrissítővel fújták be egymást – ha az olvasóban
felvetődött a kérdés, hogy miért fújják be az emberek egymást légfrissítővel,
akkor sajnost csalódást kell okoznom neki, hogy nem tudok rá válaszolni én sem.
Amikor azonban megérkeztem hétfőn hajnali fél 6-kor Budapestre,
a következő meglepő tény fogadott: „Mindenki magyarul beszél.”
Azonban nem volt sok időm feldolgozni ezt az újonnan
szerzett információt, mivel az albérletembe vánszorogtam, ahol aludtam egy
frissítő másfél órát, majd kávé segítségével tanuláshoz láttam
csoporttársaimmal a Margitszigeten. Kedden és szerdán délelőtt vizsgáztam,
utána jött egy kisebb pihenés, amikor is végre találkozhattam a barátaimmal,
volt, akivel a Dunába lógattuk a lábunkat, és volt, akikkel a Deák téren
mulattam.
Balassagyarmatra pénteken jutottam el, ahol édesanyám
hortobágyi húsos palacsintával várt engem, és végre ehettem tejfölt is, ami
nagy hiánycikk volt a messzi Olaszországban. Természetesen örültem, hogy újra
találkozhattam a családommal, a cicámmal, az itteni barátaimmal. Szombaton volt
egy kisebb osztálytalálkozóm a gimnazista osztálytársaimmal, valamint egyik
barátomnak éppen a születésnapját is megünnepeltük. Annak is örültem, hogy
pénteken végre aludhattam legalább 5 órát, mert ezt a megelőző napokban nem
igazán tudtam megtenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése