Egy szelet nápolyi

Ahogy az előző blogomban írtam, Nápoly felé tartottam és épségben meg is érkeztem. Találkoztunk német barátainkkal, teljes lett a csapat és elindultunk szállásunk felé is – az apartmanunk nem Nápolyban volt, hanem kicsit távolabb S. Agnelloban. Angelika fantasztikus lakást talált, így egy-egy utazás után szívesen tértünk vissza, nem úgy, mint például korábban Pisában. De honnan is tértünk vissza?

Az első estén természetesen nem mentünk sehova, mer nagyon fáradtak voltunk, viszont a második nap egyből a szépséges Amalifra mentünk strandolni. Hihetetlenül jó érzés volt feküdni és semmit sem csinálni, annyira gondtalannak éreztem magamat. Gondom volt azért, mert szerencsésen otthon felejtettem a fürdőruhámat, így én csak térdig mentem be, valamint a hasamat sütettem a parton. Lári-fári, így is nagyszerű volt, és legalább még egy okkal több, hogy visszajöjjek.

A második napon állt össze a csapat, két társunk, Ellen és Hannah ekkor érkezett meg Nápolyba, ahol mi a vasútállomáson vártuk őket. Innen indulva bele is vetettük magunkat a városnézésbe. Nápoly... fantasztikus! Tényleg annyira mocskos, amennyire mondják, de éppen annyira jó is. A kis utcákon mindent meg lehet találni, a 10 éves robogós sráctól kezdve, a szeméthegyeken át, a kommunista foglaltházig. A városnak azon pontjai, ahol a látnivalók vannak, gyönyörűek, az odavezető utak azonban túlzsúfoltak, piszkosak és élettel teltek. Megettünk egy-egy pizzát természetesen a világ első pizzázójában is – bár kicsit bizonytalan vagyok, hogy tényleg az original elsőben ettünk, több különböző forrást is találtunk. Nem tudtunk mindent megnézni idő hiányában, ide is vissza kell jönnöm. Valamint hogy bemutassam az ottani állapotokat: a metrón szó nélkül tűrték azt emberek, hogy 3 jólfésült fiatalembert rágyújtott egy méretes intergalaktikus dárdára – értsd: jointra.

És eljött a harmadik nap is... eszméletlen, csodálatos, fantasztikus, fenomenális és a többi. Béreltünk egy csónakot Sorrentoban, és elindultunk körbeutazni Caprit. Ez volt az egyik legmenőbb dolog, amit eddig valaha csináltam. Gyönyörű egy hely! Barlangokban úszkáltunk, strandoltunk, hajóztunk... kell ennél több? Nem.

Negyedik nap Pompeit és a Vezúvot vettük be. Elsőre a nyugvó vulkánra mentünk fel, ám engem annyira nem varázsolt el: a vulkánról elénk terülő kilátás gyönyörű volt, érdekes élmény volt, ám ár-érték arányban nem nyújtotta azt, amire vártam. Azonban Pompei nagyon tetszett, az elpusztult város hatalmas területen terül el, ha el be akarjátok járni az egészet viszonylag nyugodtan, akkor legalább 4-5 órát szánjatok rá.

Összességében hatalmas élmény volt, nagyon jól éreztem magamat, a németek hihetetlenül kedvesek, segítőkészek, aranyosak voltak, jobb utazópartnereket nem is kívánhattam volna. Kicsivel – egyébként sokkal – többet költöttem, mint ahogy elterveztem, így valószínűleg pár tervezett utazásomat le is fogom mondani, amit júliusra terveztem. Azonban ma már Olaszország legnagyobb városában, a hajdani Római Birodalom központjában, az Örök Városban, RÓMÁBAN vagyok!