Készvégeennyistop. Még nem igazán fogtam fel, hogy véget ért
egyik legcsodásabb 5 hónapom, és még nem motoszkál bennem a post-Erasmus
depression, valószínűleg majd a következő héttől kezd majd el mindkettő
tudatosulni-éledezni bennem. Azonban nem unatkoztam az utolsó hetemen sem
Padovában és Olaszországban.
Miután
elmentek vendégeink, Zoltán kuzinnal gondoltam egyet, és nekivágtunk a
stoppolásnak, és meg sem (akartunk) állni Bolognáig. Akartunk... Táblákkal,
szendvicsekkel felszereltem találtunk egy megfelelő helyet, majd nekiláttunk. 1
óra után felvett minket egy idősebb úr, aki azt mondta, hogy nem visz le minket
Bolognáig, azonban kitesz minket az autópályán egy benzinkútnál, mert az sokkal
jobb hely a stoppolásra. Örültünk neki és megköszöntük jó szándékát, folytattuk
tovább stoppolásunkat a benzinkúton. Szemünk teli volt csillogással, reménnyel
az első 3 órában, utána azonban egy csapásra meguntuk és visszafordultunk.
Ám ez sem
volt annyira egyszerű. Az autópályán nem akartunk sétálni, így lefordultunk egy
kis faluba, hogy azon keresztül menjünk haza. Haza is jutottunk másfél óra
gyaloglás és fél óra buszozás után. Összegezve: 3 óra stoppolás alatt Padovából
eljutottunk egy benzinkútig, majd onnan 2 órába telt, míg hazajutottunk.
Gratulálok!
Nem
hagytuk, hogy a sors diadalmaskodjon felettünk, így másnap vonattal vágtunk
neki az útnak. Bologna nagyon hangulatos város, kicsivel nyugodtabb, mint
Padova. A főteret azonban felújították, ezért nem tudtuk 100%-osan kiélvezni
minden látványosságát a városnak. Így is kellemesnek mondhatom utolsó padovai
Erasmus utazásomat.
Az
utolsóelőtti napomon megejtettem egy búcsúsétát a városban, bejártam a számomra
legfontosabb helyeket, megittam egy kávét és elgondolkodtam az élet nagy
dolgain. Nagyon kellemes volt, hogy találkoztam azzal a két idős magyar
hölggyel, akikkel az Erasmus legelején találkoztunk – ők mondták nekünk, hogy
lesz magyar mise március 15.-én. Ők is emlékeztek rám, elbeszélgettünk egy
10-15 percet, majd tőlük is búcsút vettem. Estére Zoltán kuzinnal egy igazi
pörköltet csináltunk, hiszen búcsúvacsorát tartottunk Gonzalóval, Eduardoval és
Barna bácsival együtt. A vacsora után kimentünk a Pratto della Vallera, ahol
búcsúitalozgatást tartottam további barátaimmal együtt. Nagyon jól telt az
este, nagyon boldogságos volt az egész.
Az utolsó
nap elintéztem a kijelentkezést, a kollégiumi szoba takarítását és kulcsok
leadását. Elbúcsúztam a portugáloktól, a lengyelektől, majd nekivágtam
csomagjaimmal a buszállomásra. Zoltán kuzin és Barna bácsi kikísértek, tőlük is
búcsút vettem, és nekiindultam a 10 órás buszútnak is.
Jövőhéten
még írok egy utolsó blogot, amiben összeszedem legszebb pillanataimat, valamint
a pro és kontrákat.